Aktualitások

Kedves polgártársaim!

A mai hektikus időben, amikor egyre gyorsabban élünk, néha egy kicsit meg kell állni. A karácsony egy rövidke, de szép szünet számunkra, amikor minden közönségeset félreteszünk, és elővesszük a legszebb díszeket. A karácsonyi készülődés során nem is gondolunk a hétköznapjainkra.

Ezen ünnep felébreszti bennünk a legszebb érzéseket, és megpróbáljuk megosztani azokat barátainkkal és szeretteinkkel. Ilyenkor vágyunk az őszinte emberi megértésre, és a szeretetre. Igen, ez az élet nagy titka és gazdagsága. Szép lenne, ha ezt a mindennapi életben is gyakorolni tudnánk.

Néhány nappal ezelőtt hallgattam egy beszélgetést, amelyben az a vélemény hangzott el, hogy az utolsó generáció, amely megtapasztalta az igazi közösséget és a kolektíva erejét, az 1960-as években született. Abban az időben az emberi kapcsolatok teljesen más szinten voltak. A háború utáni fáradtság, szenvedés és hiány megtanította az embereket, hogy egymásra szorulnak. Családok, szomszédok, ismerősök szó nélkül gyűltek össze, és elmentek, hogy segítsenek az építkezésben, behordani a szenet vagy a gabonát. Ahol a szükség volt, ott volt mindenki. Senki nem kérdezte, hogy miért menjek oda, miért csináljam valaki más munkáját, mert tudták, hogy nekik is szükségük lehet segítségre, és minden apróság többször is visszatér hozzájuk. Munka után összegyűltek, leültek egy sörrel vagy borral, és hosszú órákon át beszélgettek. Mindenki talált egy helyet a tábortűz mellett, ahol kolbászt és szalonnát sütöttek. Beszélgettek fájdalmakról, problémákról, szenvedésekről. Ugyanakkor ebben a nagy társaságban sok problémára is megoldást találtak, tapasztalatot és kapcsolatokat cseréltek. Együtt voltak, és ez jó volt. Emberek, honnan jött a kedvenc "miért"? ... "Minek"? Nézzünk körül és vegyük észre, mit tettünk a világgall csupán ezzel a két szóval? Mire számíthatunk, ha mindannyian burokban élünk? Az emberek civilizációjának az összetartásról, a közösségről, az együttélésre való hajlandóságról és képességről kell szólnia. Egy falu emberek nélkül csupán üres házak csoportja. A közös erőfeszítés, munka és alkotás teremti falut. Ha mindenki más irányba evez, nem jutunk sehova, csak együtt haladhatunk előre.

Kis falunk azonban ebben az ellenséges világban is megmutatta erejét. Az egyre aktívabb közösségek, a szervezetek kitartó erőfeszítései, valamint az önkéntes és odaadó munka olyan erőre ösztönözte az embereket, hogy a közeli falukból hozzánk jönnek tanulni az emberek. Idegenek, amikor áthaladnak falunkon, megállnak és megcsodálják az önkéntes munka apró eredményeit, amelyek mindannyiunk számára szebbé teszik utunkat. Működik! Kicsiny erőfeszítéssel lehetséges ilyen nagyszerű dolgot tenni, és oly sok embernek örömet szerezni. Tudom, hogy mindenki szép ajándékokat vár karácsonyra. Tegyünk másképp ebben az évben. Inkább adjunk, mint várjunk. Nem kell több ajándékot vásárolni, ne aggódjanak. Nagyon egyszerű. Kérdezzék meg a szomszédjukat, hogy van. Hívják fel régi ismerőseiket. Mosolyogjanak az idegenekre. Tegyenek egymásnak apró szivességet. És beszélgessenek! Hallgassák meg egymás fájdalmait és sikereit, és legyenek együtt! Tanuljunk meg úgy kiállni egymás mellett, mint azt nagyszüleink tették, és annyi erőt, tapasztalatot és örömöt szerezhetünk, amit a mai világban nehéz elképzelni. Mutassuk meg a világnak, hogy igazi és erős falu vagyunk!

Engedjék meg, hogy teljes szívemből áldott karácsonyt kívánjak mindenkinek. Sok szerencsét, szeretetet, megértést és kedves szavat. Az új évben pedig jó egészséget, sok személyes és szakmai sikert!

A falu vezetősége nevében kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek,  

Gyurcsi Ildikó,
polgármester